francia mindennapok magyar szemmel

Dilisek ezek a gallok

A rajtmező bábui

2018. október 28. - Ahelyisegkalapacsa

start.jpg

 

Nagy kedvenceink a kis gall falu lakói. Humoruk, életfilozófiájuk, összetartásuk szívünkhöz nőtt.

Gondoltuk - egyszer élünk - belekóstolunk a vidám Gallia életébe egy időre. Nem örökre.

Nekivágtunk hát Franciországnak 3,5 gyerekkel és egy autóval munkavállalóként, jóhiszemű külföldiként.

Tudtuk, hogy az eleje nem lesz egy könnyed, francia románc, de hogy még tréfás képregény se, azt nem.

Nem célunk egy nemzet kigúnyolása, saját kis hazánknak is meg vannak a maga furcsaságai. Csupán tapasztalatainkat, kalandjainkat szedjük itt csokorba - több lelkes szurkolónk kérésére. Az események sodrásában azonban sokszor nem tudtuk már, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, így úgy határoztunk, inkább az utóbbi.

Voilá, a pucér valóság:

Családunk 6 fős. Ebből egy gyermeket (Nagyfiú) Magyarországon hagytunk kollégiumi iskolában (saját akaratából; ó ne sírj, anyai szív!), s egy fő beszéli jól a gallok nyelvét közülünk (oui, le pére).

Apa tehát feladatot/munkát kapott a francia oktatásban. Hurrá.

Anya bármennyire is rajong a magyar beszédért, a gallok között kevéssé űzheti szakmai hivatását, sőt továbbmegyünk, szégyenszemre megengedi gyermekeinek a raccsolást. Ó, ihgalom atyja, ne hagyj el!

Nagylány a francia oktatás számítása szerint collège-be jár, ahová aprócska német nyelvtudással érkezett. Megörülve e remek nyelvnek ezen az elzászi területen, szerencsétlent német szakos osztályba helyezték, ahol néhány tárgyat ezen a nyelven tanul (gyk.hallgat). A francia az alapvető tanítási nyelv, ugye, így kell egy idegennyelv is ennek a helyes nagylánynak: legyen mondjuk az angol. Így mindjárt három nyelvet tanul csórikánk.

Kisebbik lány a harmadik általánost fejezte be Budapesten, s gyanútlanul azt gondoltuk, a 4. osztályt fogja francia nyelven elkezdeni Galliában. Itt azonban Monsieur Szakfütyix a születési év alapján sorolta be szegény évvesztesünket, így a magyar rendszer 5. évfolyamának megfelelő évfolyamba tették. Hiába tiltakoztunk. A törvény, az törvény. Kezdetben a nyelvi nehézségek miatt a tantárgyak többségében ez egyelőre édesmindegy volt, de matematikából hamar kiderült, hogy jól jött volna az a 4. évfolyam. Teher alatt nő a pálma, csillagom.

Kisebbik fiú nagycsoportba lépett szeppenten szeptemberben. Az óvoda vezetőjének első kérdése az volt, hogy ugye tud olvasni már az öt éves gyermekünk? Nem. Speciel írni sem. Ez az óvodai évfolyam un. iskola előkészítő csoport, márciusra írni fognak, s aludni már nem lehet ebéd után. Az első hetekben óvónénink rendre panaszkodott, hogy fiunk a meseolvasásba belealszik. Pahdon. Egy szót se ért a meséből!

Nos, így kezdtük a tanévet egy kis gall városkában, kiknek lakói nem hajolnak meg Cézár előtt és nem ismerik a Túró-Rudit.

A bejegyzés trackback címe:

https://dilisekezekagallok.blog.hu/api/trackback/id/tr3714325711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2018.10.31. 19:36:17

Nagyon jó kis blog, remélem minden simán fog menni (a körülményekhez képest :)).
"gye tud olvasni már az öt éves gyermekünk? "
Kint az ember gyorsan szembesül, hogy mekkora a különbség a magyar és a nyugat-európai oktatási követelmények között.