francia mindennapok magyar szemmel

Dilisek ezek a gallok

Lakásbérlés: szívás az fix

2018. november 08. - Ahelyisegkalapacsa

Szeptember 1-től élt Apa szerződése, így a lakáskeresést augusztustól tudtuk érdemlegesen elkezdeni (kutatás, feltérképezés már tavasszal elkezdődött), hiszen - az A38-as igazolvány óta tudjuk -  bérléshez szerződés kell.

Amíg nincs francia lakcímed, nem lehet francia bankszámlád. Ha nincs francia bankszámlád, nem lehet veled munkaszerződést kötni. Amíg nincs munkaszerződésed, nem bérelhetsz lakást.

De - gondoltuk - addig is kinézzük, tárgyalunk, lefoglaljuk s iskolakezdéssel beköltözünk. Haha. Gondoltuk.

koltozes2.jpg

 (A képek illusztrációk)

Ad1.:

Augusztusban kiürülnek a francia városok. Mindenki a tengerparton sütteti a kis pocakját. Monsieur Megmutix az ingatlanügynök is, kollégái is, a lakástulajdonosok is. Ha valaki véletlenül mégis felveszi a telóját a koktélbár hűvösében, de megtudja, hogy egy magyar család szeretne időpontot foglalni lakásnézésre, sietve visszahívást ígér. Kutatásunk szignifikáns eredményei azt mutatják, az ilyen ígéretek beteljesülése: 0,007 %.

 telefon2.jpg

Ad2.:

Két ugyanolyan paraméterekkel megáldott lakás bérleti díja között, melyet ügynökség illetve közvetlenül a tulajdonos ad ki, lehet akár 1500 eurós árkülönbség is. Utóbbi az olcsóbb. Ahhoz, hogy őt elcsípd két nyaralás között, ott kell lenned helyben. Vagy ki kell bérelned a lakást még az elutazása előtt. De szerződésed akkor még nincs (esetleg fölös tőkéd se, hogy kivegyél egy lakást két hónappal korábban) így buktad a tulajdonostól való olcsóbb bérlést. De az ügynökség se hív vissza, így végülis mindegy. Így se, úgy se jársz sikerrel.

(A gall lakásügynökségekkel kapcsolatban még egy aprócska észrevétel. Szombaton - ami itt kvázi munkanap - csak eladással foglalkoznak, bérléssel nem. Az iroda nyitva, ugyanaz az íróasztal, ugyanaz a számítógép, ugyanaz a munkaerő, de nem. Most nem tudja megmondani van-e a környéken kiadó lakás, mert szombat van. Dilisek ezek, mi szóltunk.)

Ad3.:

Lakásbérléshez a következő dokumentumok a „beugrók” (ezek nélkül jobb, ha a híd alá mész):

  • Fizetési kimutatás az elmúlt 3 hónapról
  • Korábbi albérlet fizetett számlái, esetleg saját ingatlan tulajdoni lapja
  • Személyi igazolvány adatai
  • A beköltöző személyek száma, foglalkozása
  • Francia bankszámlaszám és telefonszám (a magyar telefonszám nem jó!)
  • Összjövedelme a családnak

papir3.jpg

Augusztus végén Apa kijött személyesen vadászni a családnak barlangot. Lassan szivárogni kezdtek vissza a leégett hasú tulajdonosok, ügynökök a városba. De a feladat nem lett könnyebb. Külföldinek nem szívesen, sőt inkább nem adnák ki, mutatnák be a lakást.

Apa stratégiát váltott. Francia barátja hívta fel Monsieur Mindenkitelfogadixot, Madame Mindenkitszeretixet háztűznéző időpontokért, s lám, pikk-pakk létrejöttek a randevúk. Élőben kiderült, hogy Apa fehér ember, kék szemmel, s tanítani fog a városban, nem kéregetni. Mosolygósan mondták itt is, ott is, hogy küldje el a fenti dokumentumokat. Apa elküldte. Apa várt. Érdeklődött. Várt. Érdeklődött. Várt. (Közben persze rohangált az A38-as igazolványért)

papir.jpg

Közben beköszöntött az ősz és a család is megérkezett a városba.

Még pár napig a Pettson házban kell laknunk, amíg nincs lakás.

kisertet_haz.jpg

A személyesen megtekintett lakások száma 15 körül volt (értsd: 15 kikönyörgött, megszervezett randevú Monsieur Megmutixszal vagy Madame Szobaösszkomforttal). Ebből hatot, azaz 6-ot szerettünk volna kibérelni. Ez azt jelenti, hogy hatszor töltöttünk ki, majd fel minden szükséges dokumentumot más-más adatlapon mobilnettel, hiszen a Pettson házban az sem volt.

Ezek közül többnek nem volt elég a fenti adatkupac.

Madame Dilisazfix azt jelezte az egyik kiszemelt lakás ügynökeként, hogy nem hihető, hogy Apának havonta ennyi a fizetése (kétnyelvű szerződése a mellékelt dokumentumok között volt). Kérjünk egy igazolást a Magyar Külügyminisztériumtól, hogy tényleg havonta kapunk fizetést. Apa kért és kapott (!) angol-magyar igazolást. Büszkén elküldtük. Madame Dilisazfix jelezte, hogy nem jó, mert nem franciául van. Finoman jeleztük, hogy Európában elsődlegesen az angol a diplomácia nyelve, de az a szó, hogy „monthly” még a Google szerint is „havi” gyakoriságot jelez.

Madame Dilisazfix: akkor sem jó.

Itt Apánál elpattant valami, ami eddig türelmesen feszült. Maradék szalonképes szókészletével arra kérte Mme Dilisazfixet, adja írásba – elég lesz egy nyelven -, hogy ez így mégis miért nem jó???

Kaptunk az ingatlanügynökség vezetőjétől egy hosszú (francia) levelet arról, hogy hiába tartjuk őket rasszistának (mondtunk volna ilyet?), ők csak a megbízóikat védik, értsük meg, na.

Néhány helyen kezest kértek. Kaptunk is egyet, egy igen kedves diplomata barátunk személyében. A jelző kevés ahhoz, hogy lefedje, mekkora jófejség valakitől, ha kezességet vállal. Nemcsak bízik bennünk, hanem ő maga is benyújt és mellékel 10-15 ultra személyes információt (azt előkeresi, feltölti stb.stb.) magáról.

A diplomata kezes nem elég. Elhagyhatja az állomáshelyét, s akkor hol találják? Keressünk másikat.

stressz.jpg

Egy francia jezsuita barátunk szintén vállalta e hálátlan feladatot. Ő is elküldte nekünk az összes adópapírját az ország túlfeléről. A kiszemelt lakás ügynöke 3, azaz három hétig ült ezeken a vérrel-verítékkel, kínos beszélgetések, levélváltások útján szerzett értékes dokumentumokon, mire választ rebegett nekünk.

Nem. Sajnos a tulajdonos így sem szeretné nekünk kiadni a lakást.

Napról napra, hétről hétre vártuk a válaszokat, küldözgettük az újabb papírokat s nem értettük, mi a baj velünk.

Tudunk fizetni.

Határozott időre jöttünk, nem örökre (A jog a lakót védi. Sok tulajdonos attól fél, hogy nem lehet a bérlőt kirakni akkor sem, ha nem fizet évek óta).

Tudunk franciául.

Három gyerekkel vagyunk ugyan (négy van összesen, de most ezt ne is bolygassuk), de már nem kisbabák. Nem sírnak éjjel többet egy átlagos felnőttnél. Ők is szőkék, kékszeműek, ráadásul szépek (objektív szülői meglátás). Nem 1,5 szobás lakásokat céloztunk be, tehát szorongani sem terveztünk.

Két kezesünk is van.

Tényleg nem értjük.

Hat hét után egyetlen egy lakás bólintott ránk. Mondhatni az első helyre beköltöztünk, amelyik igent mondott ránk. Szerződést kötött velünk Madame Tejelszazfix ügynök, akinek több közvetítői díjat fizettünk, mint magának a tulajdonosnak.

Mivel itt bútorozatlan lakást lehet (?) csak bérelni, így 3 matraccal és néhány lábassal megérkezett kis csapatunk az új otthonunkba. Áramra még egy hétig várnunk kellett. Électricité? Piha! Lakcím: voilà!

(saját kép, a limitált kiadású kanapénkkal)

20181006_182555_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://dilisekezekagallok.blog.hu/api/trackback/id/tr3714359041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

protézisesh 2018.11.09. 12:05:01

#europaiértékek

Furcsa nép a francia, 8 évig dolgoztam velük, elég is volt. Nagyon udvariasan gerinctelenek. :(

cselaxi 2018.11.09. 12:05:12

Ha jól tudom, Franciaországban NEM lehet kitenni SEMMIFÉLE indokkal a bérlőt, esetleg(?) akkor, ha határozott idejű a szerződés.

élhetetlen 2018.11.10. 07:34:06

Ennyire nem volt rázós, mert csak két és fél hónapra kellett szállás, (egy továbbképzés része volt). Igaz, hogy huszonöt éve volt, de nem 200 éve. Elhelyeztek bennünket egy „külföldi diákoknak” szállón, ahol a szobám a 2. emeleten lett volna, a közös wc és a zuhanyozó az alagsorban, ráadásul egy helyiségben, tehát ha valaki zuhanyozott, és bezárta, akkor állhattál a folyosó. A szobában drótsodronyos vaságy, és éjszaka azt álmodtam, hogy rovarok mászkálnak rajtam, ami lehet, hogy úgy is volt. Volt egy „segítőnk” a partner cégtől, reggel mondtam neki, hogy ezt nem lehet vállalni. Vannak kiadó padlásszobái a diáknegyedben, igaz, fürdőszoba nincs, csak lavór és hideg víz. Anyád. Végül adott egy szálló címet, ágy, a sarokban zuhanyozó, a másik sarokban hűtő és rezsó. És micsoda luxus, volt egy parányi előszoba, amiből nyílt egy saját használatú wc. Havi 2000 frankra alkudtam le. Pár óra múlva átjött még két kolléga, kaptak folyosó végén levő közös wc-vel szobát 2500-ért, és, mikor délután beköltöztem, megpróbált erre fel 500-at emelni. Akkor már rámordultam. (Mielőtt valaki megjegyzi, hogy miért nem mentem jobb helyre, az itthoni fizumból nem telt volna pár csillagra).

DFK 2018.11.10. 16:11:10

Nocsak, a nagyon demokrata nagyon mukltikulti nagyon toleráns nagyon nyugati Franciaorazágban sem könnyű albérletet kapni?

akati1984 2018.11.11. 07:58:45

So sorry minden nagycsaladostol, de 3 gyerekkel, kulfoldinek en sem nem adom ki az ingatlanomat. Nincs jo tapasztalat a gyerekesekkel! Inkabb harom egyetemista fiu, mint egy sokgyerekes. A gyermektelent konnyebb kitenni es aki ingatlant ad ki, az ezt is figyelembe veszi! A torveny nem tesz kulonbseget alberlo es alberlo kozott, de az elet igen.

Ahelyisegkalapacsa 2018.11.12. 19:06:59

@akati1984: Igyekszünk jó tapasztalat lenni. Terelgetjük a jövő egyetemista bérlőit.