Avagy Szent Miklós nem ugyanaz, mint Karácsony Apó!

Szerintünk Magyarországon is nagy a kavarodás a fejekben az elnevezésekkel kapcsolatban, de most a francaiországi szokásokról van szó.

Saint Nicolas, a Szent Miklós francia megfelelője, aki egy szent, a szegények jótevőjeként tartjuk számon, s ezért éppen a névnapján, december 6-án emlékezünk meg róla azzal, hogy észrevétlenül apró kedvességekkel ajándékozzuk meg egymást, különösen a gyerekeket. 

Ez a hagyomány Franciaországban kevéssé élő. Az egyenlőség, szekularizáció jegyében nincs különösebb jelentősége. Kiröhögtek minket, mikor újságoltuk, hogy ki szoktuk pucolni a cipőket 5-én este, hogy éjjel a Mikulás megfelelő módon tudjon ajándékot tenni bele. Plébániákon, egyházi intézményekben erősebb Szent Miklós püspök tisztelete természetesen.

Itt felénk, az ország elzászi területén a Mikulás elengedhetetlen ajándéka a "mannele": le bonhomme de la Saint-Nicolas/ Szent Miklós jóembere. Ez a kis, emberke formájú süti a december 6-i desszert. Minden pékségben zsákszámra kapható, képeslapokon receptje olvasható, plüssformában kirakatok dísze. Az oviban is ilyet kapnak a gyerekek és passz. Semmi szmk-s csomag, Mikulásnak beöltözött karbantartó bácsival való fotózkodás s egyéb fölhajtás.

December 7-én, az egyházi ünnepek felett udvariasan átívelő "fényünnepet" tartanak az állami oktatási intézmények. Lampionokat kell vinnie a gyerekeknek (egyénileg vásárolt ledes égővel, tűzvédelmi szempontok miatt, viszont környezetbarát szempontok nélkül), énekelnek, sütit árulnak jótékony célokra. Nem karácsony, nem Mikulás, nem advent: fényünnep.

Père Noël azonban egész más.

Kívülről úgy néz ki mint egy Mikulás, de ő 25-én reggel hozza az ajándékokat (nem apróságokat) s teszi a karácsonyfa alá észrevétlenül, amíg még alszanak a gyerekek. Levelet lehet neki írni, hogy mit hozzon.

Ehhez hozzájárul az is, hogy a karácsonyfa gyakorlatilag advent elejétől kezdve feldíszítve áll az otthonokban is, templomokban is (az utcákon megszokott otthon is). December 25-én annyi a változás, hogy a Karácsony Apó a szentestét követő reggelre meglepetéseket készít be a fa alá.

Tudjuk, hogy ez nyugaton elterjedt szokás, nekünk mégis nagyon furcsa.

A mi családunk továbbra is Jézus születését ünnepli karácsonykor s ennek formai elemeihez tartozik a várakozás is, hogy a fény és pompa (ami szintén szimbólum és számunkra azt a csodát jelképezi, hogy az Isten emberként közénk jött, megszületett) akkor ragyog fel és szét, amikor az ünnep elérkezett. Addig készülünk rá, várunk rá kívül-belül.

S a karácsonyi ajándékoknak is az a lényege számunkra, hogy egymást ajándékozzuk meg, akár ismeretleneket is: szív a szívnek, önzetlenül. Ezért távol áll tőlünk a Karácsony Apó körüli felhajtás, de sokfélék vagyunk. S ez nemzet független.

A mannele finom, jópofa hagyomány, keresünk hozzá autentikus receptet is!