A francia oktatást négy szinten érzékeljük: óvodában, általános iskolában, collège-ben (kb. a magyar felsőtagozatnak felel meg) és egyetemen. Kétféle minőségben: állami illetve magániskolában.

Általánosságban azt állapíthatjuk meg három trimeszter után, hogy itt is ugyanaz igaz, mint otthon: lehet csili-vili iskolában, jól fizetett pedagógus csapnivaló, s egyszerű, állami intézményben - helyi árakhoz képest nem magas jövedelemmel - nulla ellenszolgálatás mellett empatikus, profi nevelője gyermekednek.

Kisebbik lányunkat tanítja például Madame Tudodkivel, aki ötcentiről ordítja lányunk arcába gyakran, hogy "Pourquoi tu ne comprends pas ce que je dis?!?!" (Miért nem érted amit mondok?) A válasz erre az, hogy még nem tudok jól franciául. De lányunk ilyenkor kővé meredve retteg, s azt is elfelejti, amit esetleg értett.

Ezzel szemben Monsieur Aranypofix szerzett egy Boribon mesekönyvet magyarul, felolvasta hangosan az első oldalt, s megkérdezte sűrűn kuncogó gyermekünket, jól ejtette-e ki a hangokat. Közel sem. Az osztály meghallgatta lányunk előadásában a helyes kiejtést, majd ők is megpróbálták: csekély sikerrel. "Nos, ilyen nehéz megtanulni a francia kiejtést is!" - summázta a tanár úr gyermekünk helyzetét a társaknak. Matek órán megtaníttatta lányunkkal 1-10-ig a számokat magyarul az osztállyal. Kis vidámság a tanítási időből, óriási kedvesség a franciával birkózó tanulónknak. Éljen Monsieur Aranypofix!

A követelmény jóval alacsonyabb az otthon megszokottnál. Több gyakorlati feladat van - ami nagyszerű dolog -  viszont az alapműveltség gyengébb. Francia egyetemisták például (apa ott tanít) még nem hallottak Villonról, ami lássuk be, tök ciki.

Az írásra rendkívüli hangsúlyt fektetnek. A francia helyesírás valóban nehéz, sokat kell gyakorolni, de a külalak is fontos nekik. Félév alatt többet írtak (kézírással) a gyerekeink itt, mint otthon egész év alatt.

Nemzeti ünnep, megemlékezés nincs az iskolákban. Olyankor szünet van és kész. Ünneplő ruha? Sosem volt még rá szükség. Ez igazán mamabarát a vasalást tekintve, de szomorú is. Van méltósága, nevelő ereje a nemzeti ünnepeink formai/ tartalmi megélésének. Mindenkinek van unalmas iskolai ünnepség élménye, de nekünk van jó emlékünk is: nézőként, szereplőként, szervezőként egyaránt. Jó dolog emlékezni, ünnepelni. Még jó, hogy nem vagyunk franciák.

Az óvodai-iskolai napirend teljes mértékben pedagógusbarát, egyben szülőgyilkos.

8:30-kor kezdődik a tanítás az általános iskola 5. évfolyamáig (collège-ben 8:00-kor).

11:50-re kell menni az óvodásokért, 12:00-ra az iskolásokért, hogy haza menjenek ebédelni.

13:50-ig van ebédszünete a tanároknak, tanulóknak. A szülők, illetve hadrafogható nagyszülők, fizetett bejárónők viszont ebédeltetik a gyerekeket, majd visszakísérik őket az iskolába.

15:35-ig tart a délutáni óvodai munka, amiről nem lehet hiányozni. Tehát nincs olyan, hogy nem viszed vissza ebéd után a gyermekedet. Nagycsoportban nincs alvás. (Ez az óvodai évfolyam 'iskola előkészítő' csoport valójában.)

15:45-kor véget ér a tanítás az iskolásoknak is.

Ebédelhet menzán a gyermeked, de nem olcsón (A magániskolában pl. 7 euro egy ebéd. Állami oktatásban igazodik valamelyest a szülők jövedelméhez az étkezés ára, de így sem olcsó.). Az óvónőnek nem feladata az étkeztetés. A gyerekek viszik maguknak a tízórait (ami csak gyümölcs lehet), adott időben elrágcsálják és kész. Az ebédeltetést sem a tanárok végzik, hanem külön önkormányzati személyzet (állami iskola esetén), így a pedagógusoknak valódi ebédszünetük van: két órás.

Kisbabás szülők azonban rohangálnak a fáradt, nyűgös kistestvérekkel a hónuk alatt, mint a mérgezett egér az iskola és az otthonuk között: odakísérés, ebédfőzés, hazahozatal, visszakísérés, újra kísérés. Az oktatási épületekbe szülő nem léphet be, így a kapu előtt, esőben-viharban állunk és várunk, hogy kijöjjenek gyermekeink az intézményekből. A délelőtt nagyon rövid, a délutáni tanítás alatt pont semmit nem tudsz elintézni. Kalapot emelünk minden francia kisbabás, de egyben óvodás/iskolás szülő előtt!

5. évfolyamtól 8:00-17:00 óráig van tanítás, egy órás ebédszünettel. Hosszú napok ezek a megfáradt tanulóknak.

Szerdánként azonban csak DÉLIG van tanítás minden iskolában. Nem kell délután visszamenni. Ez a különórák napja.

Hasznos és fontos pauzája a hétnek a gyerekek számára. A szülőknek logisztikai bravúr: munka és testvérek mellett mindenkinek megfelelő kikapcsolódási formát biztosítani - ugyanazon délután.

C'est la vie.

Összességében NEM lehet azt állítani, itt az oktatás színvonala sokkal magasabb, egész más és minden jobb. Dehogyis. Máshol vannak a súlypontok. Ez hol jobb, hol rosszabb. S itt is igaz az, hogy a tanár személye óriási mértékben befolyásolja a tantárgyhoz való viszonyodat.

De mindegy milyen a suli, ha otthon ki lehet pihenni!